2023 aug. 27. - Indulás az új kalandok felé.
Az úgy kezdődött, hogy...
Augusztus 25.-én (péntek) délelőtt felhívott Attila, akinek előző nap írtam a Fb-on, hogy munkát keresek Ausztriában. Pár szóban elmondta, hogy mi a pálya, vasárnap indulnom kellene. Épp egy kicsit másnapos voltam, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Mondtam, hogy nagyon jó minden, de kérek 2-3 órát, mire biztosat tudok mondani. Hazudtam valamit, hogy a barátnőmmel meg kell beszéljem a hirtelen helyzetet, vagy hasonlót.
Ittam vagy 3 kávét,összeszedtem magam fejben délig, eldötöttem, hogy megyek. Nincs minek maradjak otthon. Vártam du. 1 óráig, mégis csak ebédidő van, aztán hívtam Attilát. Mondta, hogy sajnos tárgytalan, neki nincs ideje ilyesmire, ilyenekre, akik még gondolkoznak. Már jön más. Azt még megbeszéltem vele, hogy ha visszamondja valaki, akkor azonnal tudok indulni. Ebben maradtunk, meg abban, hogy ezer munkája van, arra készüljek, hogy jövő héten vasárnap indulok.
Egy kicsit elszomorodtam, hiszem már beleéltem magam, hogy indulok. Na, de semmi baj, megyek a jövő héten! Ezen felbuzdulva el is mentem a törzskocsmámba, hogy újságoljak. Hiszen lassan 3 hónapja itthon rontom a levegőt. Ittunk is egy-két pálinkát, meg némi sört, szóval a szombatot is szarul kezdtem...
Az első kávémat iszogattam enyhén remegő kézzel, mikor csörög a telefon. Persze Attila volt...
Mondta, hogy visszamondta valaki a kettő közül, így indulhatok holnap a szállásra, hétfőn munka. Megfelel így? Indulok? Próbáltam nagyon határozott lenni, és úgy mondani: semmi gond, vasárnap ott leszek. Ebben maradtunk, mondta, hogy írásban küldi a panzió címét, meg a munkahelyét stb...
Végül örültem, indulok végre! Ismét mentem újságolni, hogy mégis indulok.
A vasárnap még szörnyűbb volt, mint a szombat reggel...
Komolyan azon gondolkodtam, hogy így nem tudok vezetni annyi Km-t. Három kávét ittam meg, mire nekiláttam pakolászni. Nem akarom ezt bő lére ereszteni, sok fontos dolgot otthon hagytam, laptop wifi antenna, a hajvágó töltője, olló stb...
Közben hívott a kolléga, akivel együtt fogunk dolgozni, megkapta a számomat. Azt tudta, hogy autóval megyek, csak azt nem, hogy merre fogok menni. Mivel az haverja mondta vissza a munkát, és ő vele ment volna autóval. Ő győri, hátha fel tudom venni Győrben. Megbeszéltük, hogy útba esik, felveszem.
Nagy nehezen elindultam du. 2-kor. Megtankoltam, matrica, mentes sör stb. Gondoltam, kicsit nyomom a gázt, elég későn fogok odaérni a szállásra. Még Kondoros közelében vettem észre, hogy majdnem forr a hűtőfolyadék. Kb 40 fok volt odakint...
Hát, ennek aztán megörültem! Ennek a melónak is lőttek...
Kb 100 Km/órával tudtam menni. Ha 105-re gyorsítottam, ment fel a víz hőmérséklete.
Pár percig pánikoltam, aztán az esélytelenek nyugalmával haladtam tovább. A kolléga többször hívott, hogy mikor érek oda. Ennek mindig nagyon örültem. Nagyon jó dolog ám autópályán 100-zal menni...
Megérkeztem végül Győrbe, összeszedtem a fickót, indultunk Ausztriába. Eddigre már kezdett hűlni a levegő, tudtam egy kicsit gyorsabban menni. Szombathelynél mentünk át a határon, onnan kb 50 km az autópálya emlékeim szerint. Sötétedett, hűlt a levegő, ennek örültem, mert itt már vannak emelkedők, nem melegedett már a víz. De szabályosan mentem, Ausztriában nem szeretnék gyorshajtási bírságot összeszedni (pedig sikerült, de erről majd máskor).
Nem mentünk el a határtól 30 Km-t, emelkedő volt, tök sötét, mikor egy őzike balról jobbra át kívánt haladni előttem. Satufék, már azt hittem, hogy meg tudok állni, de nem... A bal elejével elütöttem szegényt!
Közben jöttek mögöttem vagy nyolcan, a mögöttem lévő majdnem nekem jött. A legnagyobb természetességgel indexeltek, és tovább hajtottak...
Kiraktam a vészvillogót, visszamentem az őzikéhez, nehogy más is elüsse. Nem találtam sehol, remélem túlélte a kalandot, és legközelebb jobban figyel.
Mire visszaértem az autóhoz, megállt egyetlen egy autós, egy magyar rendszámú srác, hogy tud-e segíteni? Száz autó elment azóta, hogy vészvillogóval álltam majdnem az út közepén.
Mivel emelkedőn álltam, feltűnt, hogy ahogy jövök az autóhoz, csermely folyik a lábaimnál. Hát, ennek aztán még jobban megörültem... Őzike szétbaszta a hűtőt, vége a sztorinak, nem megyünk sehova....
Addigra már ott volt a magyar srác, néztük, hogy mi folyik (közben végig járt a motor).
A hűtővíz hőmérséklete rendben volt, ami folyt a motortérből, az az ablakmosó folyadék volt. Mondta a srác, hogy nyissuk fel a motortér tetőt, de nem mertem, nehogy ne tudjam visszazárni. Majd másnap megnézem.
Végül 22:30-ra megérkeztünk a szállásra.
Mára ennyi, legközelebb folytatom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése